2007. november 30., péntek

Zaj és Csend


ZAJ & CSEND

Kritikánk úgy indult, mint minden más kritika: kétellyel.
A kétely lett a narrratívánk.
Küldetésünk célja egy saját, új történet lett.
És mi ezután az új történet után nyúlunk, és vezérel minket a gyanú,
hogy az átlagos nyelv nem tudja elmondani.
A múltunk megfagyott a távolban, és minden gesztus és szó
a régi világ tagadását, és az új világ felé hajlást jelezte.

Az életmódunk új helyzetet alakított ki, a bőség és barátság világát
egy romboló mikroközösségben, ami semmibe vette.

A művészet nem a cél volt, hanem a lehetőség és az eljárás, hogy megtaláljuk a ritmusunk és az idő rejtett lehetőségeit.

Az egész az igazi kommunikáció felfedezéséről szólt, legalábbis ennek az eléréséről.
A megtalálás és elvesztés kalandja.
Mi, az elégedetlenek folytattuk a kutatást, a csöndet saját vágyainkkal és fantáziánnkal töltöttük be.
Hajtott minket a tény, hogy bármilyen üres is a világ, bármilyen elhasznált és kiégett...
...tudtuk, hogy minden lehetséges.
És ha megvannak a jó körülmények, egy új világ olyan valószínű mint a régi.

ISMÉT AZ KEZDETTŐL KEZDENI

Steve Fitch - Waking Life

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

A te korodat nem években, hanem megkezdett blogokban mérik.

Névtelen írta...

nyííííhihihihihii.. :)

jólvagy Narancs? :D

amugy jót mosolyogtam így kora reggel.. : ))

szeretem látni a mosolyt, pláne ha az elfogadás a forrása..

körbe futunk Dugó. :)p

Névtelen írta...

úgyvan, egy újabb elkezdett, négyposztos blog, stands in the line ;)