Date fixed

Örömmel jelenthetem, hogy Május 1-jén indul a HarderGeneration 2.0!

Daily pleasure

Ancient Spirit (revisited) by Toni V.C.
[ via: Pixdaus ]

Zaj és Csend

Az utóbbi napok csendjéről:

A blogger.com (aka blogspot) az utóbbi hetekben egyre több problémát okoz. A szerver lassú, a feltöltés még lassabb, a publikálás akadozik, a boxokat nem lehet szerkeszteni, etc. Ez kifejezetten frusztrál és zavar, de már erősen dolgozom a megoldáson.

Már csak napok kérdése és egy nagyon kellemes meglepetéssel szolgálhatok Nektek!

Legközelebb már új külsővel és friss tartalommal térünk vissza!

No meg talán egy picit többel, mint sejtenétek.


/just a few days and we back with new design and engine/
/and some other gift/

FlickR: EvilElf

[ via: Playfest ]

Celldweller - Switchback (Neuroticfish Razorblade Remix)

A legutóbbi Celldweller remixverseny győztese a német futurepop klasszikus, a Neuroticfish.
Őszintén szólva jobban örültem volna, ha nem a Switchback kerül megint sorra, hiszen így is többmillió remix van már belőle, ráadásul nem is a legnagyobb kedvencem az a szám (A Last Firstborn, vagy a So Sorry To Say sokkal inkább). Ez a Razorblade Remix viszont egy egészen érdekes darab lett, mondjuk a Neuroticfish már jóideje a kedvenceim között figyel, ha ipari zenékről van szó.

Műraszta-cyber-gothic csajok, keresztmintás-oldalláncos-csatosgatyás cybersrácok szevasztok.

Unofficial video:


[ Neuroticfish @ official Myspace ]
[ Celldweller @ official Myspace ]
[ Celldweller @ official site ]

Nine Inch Nails: Discipline (2008) free download!

Új track a weben Trent Reznortól a Ghosts után!
A szám címe DISCIPLINE és ingyen letölthető az alábbi linken, egy mailcím ellenében:

[ dl.nin.com/discipline/nin ]

Szerintem ezzel a hangzással a With Teeth album iránya köszönt vissza, de persze egy számból még nem nagyon lehet messzemenő következtetéseket levonni.

Cthulhu Wall Clock

Fhtagn!

[ via: Superpunch ]

Daily pleasure

[ via: DarkRoastedBlend ]

Hallucinogen new track: Strangled Cat (2008)

Előre mondom, Posford munkásságával elfogult vagyok egy picit, hiszen sok éve tekintek rá minden zenész fölött a legnagyobbként. Stílusokon felül. Természetesen.

Van aki nem ismeri a Hallucinogen nevet?

Kezdjük mindjárt az elején. 1995-ben jelent meg az első album Twisted címmel (a szintén legendás Dragonfly records szárnyai alatt), ami alapjaiban rengette meg a pszichedelikus szcénát. Az első track már stílszerűen az LSD címet kapta, előrevetítve, hogy itt valami egészen érdekes következik. Aztán másodikként érkezett 1996-ban a The Lone Deranger. Ezen az albumon jelent meg a Gamma Goblins című track is [youtube], ami a mai napig az egyik legtökéletesebb (és legismertebb) psy gyöngyszem. Megjegyzem, szerintem a Gamma Goblins dallama az, ami Posford "hangja" is egyben. Az az eltéveszthetetlen ritmika, az az egyedi hangzás, az a tipikus hangulat (amit még nekem sem sikerült pontosan megfogalmaznom soha, pedig nem tegnap óta a kedvenc zenészem a mester) és az a zseniális profizmus, ami üvölt minden egyes mozdulatából. Minden szám amihez nyúl, konkrétan hangonként (sic!) van tökéletesre csiszolva, mindezt úgy, hogy élőben is képest reprodukálni a műveit. Lehengerlő magabiztonsággal bánik a hangszerekkel és a hangokkal.

Ez már kéremszépen komolyzene.

Mikor legutoljára utánajártam a projekteknek és formációknak amikben Posford neve felmerül, 28 különböző nevet sikerült összegyűjtenem. Ez még palacsintából is kellemes mennyiség, hát még olyan zenékből, amikben egytől-egyig irgalmatlan mennyigésű munka van. Ezek közül a legismertebb a Shpongle [youtube], a Younger Brother [youtube] és a Prometheus [youtube]. Nem tudnék rájuk rangsort erőltetni, mindegyik külön-külön szerelem és mindegyik más miatt. Azonnal felismerhető mindegyikben Posford arany keze, ami mára a Twisted records védjegye lett. Lehet az a Celtic Cross [samples @ Last.fm] féle időutazás a kelták felé, vagy épp a Mystery Of The Yeti [youtube] aranyos története a sámánok és a bigfoot találkozásáról; az összes zenében érződik az a szeretet, ami a Föld az Élet és a Harmónia felé árad. Mindezt a legtökéletesebb mai technikákkal előadva.

Ami számomra érdekes mefigyelés volt, az a Shpongle ívében jelentkezett. Az első album (Are You Shpongled?) egy gyönyörű ambient utazás (kivéve a leghíresebb tracket ugye a Divine Moments of Truth-t, amit azért félve neveznék ambientnek), a Föld születésétől a katarzisig. Aztán utána jött a második album, a Tales of the Inexpressible (olyan számokkal, mint a Dorset Perception, vagy a New Way To Say Hooray), ami már kategóriákkal pörgősebb lemez lett és végül a harmadik, eddig utolsó megjelenés, a Nothing Lasts... But Nothing Is Lost. No ez már egy jóval gyorsabb, ütemesebb darab, tele a világ minden jóféle muzsikájának shponglizált újraértelmezésével, a keleti hastáncóráktól a bólogatós jazzen át a torzított gitáros hajrázásig. Mindent egybevéve, a Shpongle első album első szám és az utolsó album utolsó szám gyönyörűen megmutatja azt az ívet, amit Posford is megtett 1995-től 2008-ig. Ha ezekhez még hozzávesszük az új Prometheus már-már hardtrance-re kacsingató vehemenciáját, akkor nem mehetünk el a tény mellett, miszerint Simon egyre agresszívebb. Mondhatnám úgy is, hogy alakul a korral és reagál a környezetére. Talán így is van ez jól.

Node nincs mit beszélni róla többet, hallgatni kell. Szabadtéren, embermagas mélynyomókkal, naplementével, rövidnadrágban, mezítláb.


Ja igen, majdnem elfelejtettem:

Simon pár órája megcsinálta rendesen az első hivatalos Hallucinogen Myspace profilt, ahol meghallgatható a közelgő új album egyik számának (Strangled Cat) részlete.

[ myspace.com/TheRealHallucinogen ]
[ Shpongle fansite ]

Savazatösszesítés

Szeretném megköszönni a szavazatokat, soha nem látott mennyiségben (mwhahh) nyomkodtátok a gombokat!

A végeredmény itt látható:
Az other kategóriában olvasott "csöcsök" kommentet külön köszönöm.

Levontam a lényeget, ezért a jövőben a következők várhatók a HG hasábjain:

• Több izgalmas kütyü és poszt-apokaliptikus technikai vívmány.
• Nagyobb lélegzetvételű és informatív zeneajánlók az aktuális kattanásaimból és frissen megjelent, ill. megjelenő érdekességekből, amiket (szerintem) érdemes figyelemmel kísérni.
• Rácsodálkozós-szájtátós csodák és hírek a nagyvilágból.
• Szintén nagyobb kaliberű posztok újonnan megjelent, ill. megjelenő filmekből.
• A többi pedig szépen marad a régiben. Talán egy picivel kevesebb galériát kaptok. (ellenkezni lehet nyugodtan a kommentek között)

További ötleteket, tippeket, kéréseket és kérdéseket a generation.harder [ at ] gmail [ dot ] com címre küldjetek, vagy kommenteljetek keményen. Természetesen egy kérdés sem marad megválaszolatlanul.

500,000 GB MP3 Player

Emlékszem amikor gyerekkoromban a legnagyobb kincs a 90 perces kazetta volt (bár azt már nehezen vitte a walkman, picit húzta a szalagot, főleg amikor merült az elem). Aztán jött a discman és az audio CD-k tömkelege. Következő lépésként a nagy Napster korszak csúcsán befigyeltek balról az mp3-at is játszó discman-ek, végül pedig az mp3playerek. 126 Mb? 256? 512!? Ugyan. Manapság 1Gb alatt nem is érdemes venni semmit. Az iPod-okba szerelt "mini"vinyók után már szinte semmin sem lepődök meg. Pontosabban nem lepődtem meg. Eddig.

Újfent visszaköszönön a nanotechnológia (a Nokia Morph megvolt ugye?), ezúttal egy Glasgow-i egyetem (University of Glasgow) fejlesztésében, ahol Lee Cronin professzor jelentette be az adattárolásban elért áttörést. Ezek szerint 150.000X nagyobb adatmennyiséget tudnak tárolni egy-egy chipen, ami kb. 500.000 Gb adatot jelent. Ez 488 Terabyte!

Mellékesen azért megjegyezném, hogy ezt az embertelen mennyiséget én személy szerint még backupnak is csak nagyon óvatosan használnám. Ha belegondolok, hogy bármi miatt tönkremegy egy ilyen kütyü (leejtem, lekávézom, ellopják, rálépek, ráülök, felgyújtom, whatever) és elszáll vele együtt a fél életem.. azt hiszem nem élném túl.

[ via & more info: DigitalTrends ]

Daily pleasure

[childhood flashback]

[ via: Photopolygon ]

We are the Strange on Youtube (full version!)

8bittel a pokolban, avagy nintendocore vs. bad trip. A We are the Strange ajánló volt a HG második posztja. Bevallom férfiasan, még az én sokat látott idegrendszerem is nehezen fogadta be azt a tömény, kompromisszummentes pixeloffenzívát amivel ez a film operál. Brutális, agresszív, sötét és nagyon gyilkos. Nem mellesleg enyén szólva is kaotikus és szétcsúszott. Mindemellett viszont stílusteremtő.

Most pedig felkerült Youtube-ra a teljes verzió, több különböző felirattal:

English subtitle:
(~87 min)


[ official site ]
[ more subtitles @ Youtube ]

Pure Reason Revolution: Deus Ex Machina Demo

Mióta először találkoztam a Pure Reason Revolution zenéjével, nem bírom megunni őket. Valami elképesztően varázslatos hangulatot képesek teremteni, olyan módon, amiről eddig még sejtésem sem volt. Gyönyörű fúzió alternatív rockzenék elektronikus megbolondításával, sodró dinamikával, csillagporos álmokkal és a hajnali csík szemek első kávé melletti mosolyával.

[aki nem olvasta még, annak: PRR - The Dark Third @ HG]

Úton a második album felé, a banda feldobott Myspace-re egy új demót Deus Ex Machina címmel. Miután hetvenyolcezernégyszáztizenhatszor végighallgattam, rá kellett, hogy jöjjek: van miért várni az új albumot. Egy picivel hangsúlyosabb az elektronika, bár mivel ez demo ugye, nem lehet tudni, hogy nem lesz-e még masszívabb a digitális háttér. A Myspace-en található második track (Victorious Cupid) is erről az albumról árulkodik.


Amit külön a figyelmetekbe ajánlanék, az a (szintén Myspace-es track) Nimbos and Tambos akusztikus verziója. Ez a szám már az albumon is elcsavarta a fejem, de ezt az átdolgozás külön gyönyör. Kongákkal, akusztikus gitárral, mindennel. No meg Chloe hangjával.


Pure Reason Revolution - Deus Ex Machina (live in Kraków)


[ Deus Ex Machina Demo @ official Myspace ]
[ via: PRR Myspace blog ]

Kimo Easterwood's art

Emlékeztek Kimo Easterwood munkáira? Igen, az a californiai (fotó)művész, aki (kizárólag saját képeket felhasználva) hihetetlen montázsokat készít.

Kimo az új évezred Istenének segítségével (Google) belefutott a HG-n található ajánlásba és így megtalált engem is. Érdekelte, hogy mi ez a furcsa nyelv amin írok, mert nem igazán tudta hova tenni a (khmm) keleteurópai fennhangot. Aztán mivel nagyon megtetszett neki a blog tartalma és hangulata, küldött két exkluziv képet a HarderGeneration olvasóinak.

A képek annyira frissek, hogy még sercegnek és külön érdekesség bennünk, hogy a rajtuk található szövegek egy Jugoszláv (sic!) újságból lettek fotózva!

Köszönet a képekért Kimonak.

Soviet Pilot

Love and Crime

[ official RandomElements gallery ]

Daily pleasure

The Icy Pit to Hell
by Stuck
[ via: Pixdaus ]

Imogen Heap - Just For Now (live at Studio 11)

Az előző érzelmi sokk után most egy kis lélekzsír van terítéken, az Imogen Heap-től. Acapella előadás, egy kis elektronikus hátszéllel támogatva.
Gyönyörű. No comment.


[ official site ]
[ @ Last.fm ]
[ @ Myspace ]

Zac&Mac: Eighteen Seconds (shortfilm)

Hétköznapok. Szürke hétköznapok.
Magány, egyedüllét, olcsó szokások.
Kisurranó könycsepp keseríti meg a gyönyört.
Felcsillan a szem, aztán..

Bruno Zacharias és MacGregor rendezte, a főszereplők pedig Amy Waschke (a nő) és Jack Daniel Stanley (a férfi).




[ via: Ninja vs. Penguin ]

Creative ads - Sony Images

És igen, még a gigamultik is tudnak olyan reklámokat csinálni, ami túlmutat a mégjobbmosópor színvonalon.
(bár ugye volt már rá példa, nem is egy)

Miami habokban, az utca emberén fültől-fülig vigyor, mindenhol mosolygó gyerekek és hitetlenkedő-csodálkozó felnőttek.

Open air habparty:


[ Sony Images official site (video download)]
[ via: Kultplay ]

Nemomatic: Little Big Man 2008

Emlékszem, kiskoromban imádtam a leglehetetlenebb alapanyagokból újat alkotni, összehozni irreális tárgyakat és kihozni belőlük valami teljesen újszerűt. Ez persze csak az én gyermeki eklektikám szüleménye volt, nulla tudással megspékelve. Node vannak akik ezt profin űzik.

Recycling? Újrahasznosítás mi?

Nézzük csak az alapanyagokat:
Utcai lámparúd, porszívó, konyhai robotgépek random alkatrészei, agancsok, széklábak, asztallap, padlófényező és sokféle fémhulladék.

Nemo Gould komolyan gondolja a hulladékfelhasználást. Különleges lények születnek a kezei alatt, öreg varrógépből, kidobált porszívókból és a legkülönfélébb, mások által szemétnek titulált anyagokból. Nem kevesebb, mint 14 év munka után pedig nyugodtan mondhatja azt magáról, hogy a védejgyének számít ez a módszer. Legalábbis ilyen formában.

A 2008-as projektje egy egészen súlyos darab. Gép a gépben, gazda és kiszolgáló, oda-vissza játék. Nézzétek csak azt a fáradhatatlan, szorgos kis barátot, ott a szív alatt!


Tényleg él:


[ Nemomatic official site ]
[ via: Technabob ]

Time Machine: CERN's Large Hadron Collider (kiegészítés #2)

(image credit: Valerio Mezzanotti for The New York Times)


Ugye emlékeztek még a genfi LHC projektre? Igen, az a hipergiga építmény, amivel megtörik a teret meg az időt, hogy atomi szintű időutazást produkáljanak, miközben az egész véletlenül (neadj'Isten) létrejövő feketelyukakat is megvizsgálhatják jól. Amik persze nagyon picik lesznek, ha egyátalán lesznek.

Na most tartunk ott, hogy nem csak nekem vannak fenntartásaim a témával kapcsolatban (persze laikusként azt mondhatok amit akarok, főleg, hogy még blogger is vagyok), hanem mások is elkezdték hallatni a hangjukat. Két úriember be is perelte a CERN-t a rizikófaktor miatt. Tény ugyanis, hogy (természetesen) voltak komoly biztonsági ellenőrzések, de az, amivel az LHC foglalkozik, olyan kaliberű dolog, aminél egy minimális hiba is olyan károkat okozhat, ami visszafordíthatatlan és beláthatatlan. Ráadásul információim szerint az utolsó ilyen komoly ellenőrzés 2003-ban történt. 5 év pedig sok idő. Túl sok.

Dr. Arkani-Hamed mondta egy New York Times-nak adott interjúban:
“the Large Hadron Collider might make dragons that might eat us up.”
(az LHC talán olyan sárkányokat alkot, amik felfalhatnak minket)

[ english info @ nytimes.com]
[ via: Neatorama ]

Daily pleasure

Cloudy Day in Gotokuji
[ original upload: stu72 @ FlickR ]

IKEA train

A japánok rendszeresen, már-már legendásan hülye ötletekkel sokkolják a világot. Főleg az utóbbi pár évben(?) dől embertelen mennyiségben a különböző lehetetlen impulzus keletről.

Ezúttal ők csak a helyszínt adják egy vidításhoz, amit a svéd IKEA talált ki egy kreatív reklámhoz. Ennek keretében április 14-től május 6-ig a Kobe Portliner Monorail szerelvényein egy egészen szokatlan hangulatban utazhatnak a kedves utasok.

Ha ilyen kocsikkal kecsegtetne a BKV, talán még én is használnám a budapesti metrókat.


[ via & more pics: PinkTentacle ]

Szavazás

(elemzés is lesz majd belőle, igen)

Baz Pringle's art

Nem minden eladható termék rossz. Ugyanúgy ahogy nem minden reklám idegesítő és gyagyi. Csak jól kell válogatni. Minden tömeggyártott médiahulladékban találni gyöngyszemeket, még ha néha nehéz is. A londoni születésű, de azóta Californiáig vándorolt Baz Pringle munkái pont ilyenek. A Grafika66 designcsapat tagjaként olyan cégeknek csinál kreatívokat, mint a T-Mobile, Sony, Motorola, Nintendo, Adobe és sok egyéb más multi. Mégis, a sok meló mellett van ideje saját projektekre is, amit a blogján posztolgat. Mondtam én, hogy irigylem a ráérős grafikusokat.

London retro (mainly), cartoons, apocalyptic and post-apocalyptic fiction.

Fotózik is (bazpringle.net) de elég rosszul.
Maradjunk a grafikáknál:


[ Baz Pringle official site ]
[ Grafika66 official site ]

Knife coat hooks

Egyszerűen nagyszerű.
Zseniális.


[ buy @ TC-Studio ]

Dionysos Ft. Olivia Ruiz - Tais Toi Mon Coeur

A Dionysos nevű francia együttes (akit a wikipedia art rocknak hív) animációs klipje a La Mecanique du Coeur albumról kiválasztott Tais Toi Mon Coeur című számhoz egy végtelenül bájos, romantikus, mégis fájdalmas és szomorú történetet mutat be, Stéphane Berla rendezésében. A videó úgy néz ki, mintha stop-motion technikával készült volna, de nem, ugyanis az utolsó kockáig teljesen digitális.

Egy elveszett, reménytelen szerelem viszontagságai, happy end nélkül.

Egyértelműen Tim Burton neve ugrik be elsőre, a karakterek és a hangulat alapján senki nem mondhatná meg, hogy nem ő csinálta. Pedig tényleg nem. Ettől függetlenül gyönyörű. Mintha a Vincent (kötelező Tim Burton darab. ha nem ismernéd: check youtube) hangulata keveredne Jasper Morello (ausztrál hihetetlenség: jaspermorello.com) látványával.




[ Dionysos official site ]

Sergey Tyukanov's art

Az oroszok tudnak valamit. Erre már rég rájöttem. Node, hogy ilyet?

Az 53 éves, kaliningradi Sergey Tyukanov lenyűgöző munkái minden képzeletet felülmúlnak. Varázslatos városokat és épületeket vizionál a legkülönfélébb módon, szürreális világok elevenednek meg a kezei nyomán, néhol gyermeki, néhol pedig kifejezetten karcos hangulatban. A képeit nézve egyértelmű, hogy műtéti precízióval dolgozik, a legapróbb részletekre is odafigyelve. A webiste-ja pedig egy külön pirospontot érdemel. Kvázi online kiállításként működik, látogatókkal és zenével megspékelve (mindkettő kikapcsolható, ha valakinek nem bírná a sávszélessége, vagy egyszerűen csak zavarná). A "kiállított" képek mindegyike printminőségben érhető el, amiért külön tisztelet jár az úrnak.

Kattingassatok a hatalmas felbontású képekért. Nagyon megéri.

#91 The Moon
(900X1296)

Purgatory 2
(1791X1214)

Moon
(1338X2000)

Alice In Wonderland
(1411X696)

Castle Boot
(2000X1612)

[ Sergey Tyukanov official galllery ]

Puppetland Series

Irigylem a ráérős grafikusokat. Komolyan.
Ráérnek bizony, ezt az alábbi példák is alátámasztják.

Dr. House, Ollókezű Edward, Gollam, a Született Feleségek és sok más médiaszereplő alakul át a Photoshop segítségével marionettbábuvá a worth1000.com 9 galériájában.

Őszintén? Katie Holmes a kedvencem.

[ more @ Worth1000 ]

11 - The beautiful game

Nem tudom mondtam-e már, de sok éve csocsófanatikus vagyok. Az utóbbi időben (időhiány miatt) ritkán van alkalmam hódolni a szenvedélynek, de alapvetően imádok játszani. Órákon keresztül képes vagyok zoomolni a pályára, ami azért is furcsa, mert az élő verzióval a világból ki lehet kergetni.

A legkülönfélébb asztaltipusokkal találkoztam már, a hiperprofi versenyasztaloktól kezdve a lehasznált, kidőlt-bedőlt-hullámzó darabokig, valamelyik sarki kocsma hátsó termében. A hangsúly (általában) a funkcionalitáson, nem pedig a látványon van. Egy adott adrenalinszint fölött az ember már nem figyeli a színeket és a formákat, csak és kizárólag az apró labda és a játékosok pozíciója a lényeg. No meg az ösztönök. Főleg az ösztönök.

A GRO & TIM dizájnercsapata ezt nem teljesen így gondolta. Április 16-án mutatják be egy milánói designversenyen (Milan Design Week) ezt a gyönyörűséget. A látványt helyezték főszerepbe, természetesen nem hagyva figyelmen kívül a játékélményt sem. Króm-acél-ezüst design, tükörsima felületek, finom fény és hangeffektek, letisztult formatervezés. Tökéletes súlyozás, precíz kidolgozás, minőségi anyaghasználat. Így játszani már nem csupán időtöltés, hanem tényleges élmény és kikapcsolódás. Még azok számára is tökéletes móka lehet, akik amúgy nem kedvelik az ilyesféle játékokat.

[ klikk a nagy képekhez ]

Így néz ki (és így szól) használat közben:


[ Eleven the Game :: official site ]
[ GRO design ]
[ TIM modelmakers ]

Daily pleasure

Magical Morning
[ via: Pixdaus ]