Daily pleasure

Ancient Spirit (revisited) by Toni V.C.
[ via: Pixdaus ]

FlickR: EvilElf

[ via: Playfest ]

We are the Strange on Youtube (full version!)

8bittel a pokolban, avagy nintendocore vs. bad trip. A We are the Strange ajánló volt a HG második posztja. Bevallom férfiasan, még az én sokat látott idegrendszerem is nehezen fogadta be azt a tömény, kompromisszummentes pixeloffenzívát amivel ez a film operál. Brutális, agresszív, sötét és nagyon gyilkos. Nem mellesleg enyén szólva is kaotikus és szétcsúszott. Mindemellett viszont stílusteremtő.

Most pedig felkerült Youtube-ra a teljes verzió, több különböző felirattal:

English subtitle:
(~87 min)


[ official site ]
[ more subtitles @ Youtube ]

Kimo Easterwood's art

Emlékeztek Kimo Easterwood munkáira? Igen, az a californiai (fotó)művész, aki (kizárólag saját képeket felhasználva) hihetetlen montázsokat készít.

Kimo az új évezred Istenének segítségével (Google) belefutott a HG-n található ajánlásba és így megtalált engem is. Érdekelte, hogy mi ez a furcsa nyelv amin írok, mert nem igazán tudta hova tenni a (khmm) keleteurópai fennhangot. Aztán mivel nagyon megtetszett neki a blog tartalma és hangulata, küldött két exkluziv képet a HarderGeneration olvasóinak.

A képek annyira frissek, hogy még sercegnek és külön érdekesség bennünk, hogy a rajtuk található szövegek egy Jugoszláv (sic!) újságból lettek fotózva!

Köszönet a képekért Kimonak.

Soviet Pilot

Love and Crime

[ official RandomElements gallery ]

Daily pleasure

The Icy Pit to Hell
by Stuck
[ via: Pixdaus ]

Zac&Mac: Eighteen Seconds (shortfilm)

Hétköznapok. Szürke hétköznapok.
Magány, egyedüllét, olcsó szokások.
Kisurranó könycsepp keseríti meg a gyönyört.
Felcsillan a szem, aztán..

Bruno Zacharias és MacGregor rendezte, a főszereplők pedig Amy Waschke (a nő) és Jack Daniel Stanley (a férfi).




[ via: Ninja vs. Penguin ]

Nemomatic: Little Big Man 2008

Emlékszem, kiskoromban imádtam a leglehetetlenebb alapanyagokból újat alkotni, összehozni irreális tárgyakat és kihozni belőlük valami teljesen újszerűt. Ez persze csak az én gyermeki eklektikám szüleménye volt, nulla tudással megspékelve. Node vannak akik ezt profin űzik.

Recycling? Újrahasznosítás mi?

Nézzük csak az alapanyagokat:
Utcai lámparúd, porszívó, konyhai robotgépek random alkatrészei, agancsok, széklábak, asztallap, padlófényező és sokféle fémhulladék.

Nemo Gould komolyan gondolja a hulladékfelhasználást. Különleges lények születnek a kezei alatt, öreg varrógépből, kidobált porszívókból és a legkülönfélébb, mások által szemétnek titulált anyagokból. Nem kevesebb, mint 14 év munka után pedig nyugodtan mondhatja azt magáról, hogy a védejgyének számít ez a módszer. Legalábbis ilyen formában.

A 2008-as projektje egy egészen súlyos darab. Gép a gépben, gazda és kiszolgáló, oda-vissza játék. Nézzétek csak azt a fáradhatatlan, szorgos kis barátot, ott a szív alatt!


Tényleg él:


[ Nemomatic official site ]
[ via: Technabob ]

Daily pleasure

Cloudy Day in Gotokuji
[ original upload: stu72 @ FlickR ]

Baz Pringle's art

Nem minden eladható termék rossz. Ugyanúgy ahogy nem minden reklám idegesítő és gyagyi. Csak jól kell válogatni. Minden tömeggyártott médiahulladékban találni gyöngyszemeket, még ha néha nehéz is. A londoni születésű, de azóta Californiáig vándorolt Baz Pringle munkái pont ilyenek. A Grafika66 designcsapat tagjaként olyan cégeknek csinál kreatívokat, mint a T-Mobile, Sony, Motorola, Nintendo, Adobe és sok egyéb más multi. Mégis, a sok meló mellett van ideje saját projektekre is, amit a blogján posztolgat. Mondtam én, hogy irigylem a ráérős grafikusokat.

London retro (mainly), cartoons, apocalyptic and post-apocalyptic fiction.

Fotózik is (bazpringle.net) de elég rosszul.
Maradjunk a grafikáknál:


[ Baz Pringle official site ]
[ Grafika66 official site ]

Dionysos Ft. Olivia Ruiz - Tais Toi Mon Coeur

A Dionysos nevű francia együttes (akit a wikipedia art rocknak hív) animációs klipje a La Mecanique du Coeur albumról kiválasztott Tais Toi Mon Coeur című számhoz egy végtelenül bájos, romantikus, mégis fájdalmas és szomorú történetet mutat be, Stéphane Berla rendezésében. A videó úgy néz ki, mintha stop-motion technikával készült volna, de nem, ugyanis az utolsó kockáig teljesen digitális.

Egy elveszett, reménytelen szerelem viszontagságai, happy end nélkül.

Egyértelműen Tim Burton neve ugrik be elsőre, a karakterek és a hangulat alapján senki nem mondhatná meg, hogy nem ő csinálta. Pedig tényleg nem. Ettől függetlenül gyönyörű. Mintha a Vincent (kötelező Tim Burton darab. ha nem ismernéd: check youtube) hangulata keveredne Jasper Morello (ausztrál hihetetlenség: jaspermorello.com) látványával.




[ Dionysos official site ]

Sergey Tyukanov's art

Az oroszok tudnak valamit. Erre már rég rájöttem. Node, hogy ilyet?

Az 53 éves, kaliningradi Sergey Tyukanov lenyűgöző munkái minden képzeletet felülmúlnak. Varázslatos városokat és épületeket vizionál a legkülönfélébb módon, szürreális világok elevenednek meg a kezei nyomán, néhol gyermeki, néhol pedig kifejezetten karcos hangulatban. A képeit nézve egyértelmű, hogy műtéti precízióval dolgozik, a legapróbb részletekre is odafigyelve. A webiste-ja pedig egy külön pirospontot érdemel. Kvázi online kiállításként működik, látogatókkal és zenével megspékelve (mindkettő kikapcsolható, ha valakinek nem bírná a sávszélessége, vagy egyszerűen csak zavarná). A "kiállított" képek mindegyike printminőségben érhető el, amiért külön tisztelet jár az úrnak.

Kattingassatok a hatalmas felbontású képekért. Nagyon megéri.

#91 The Moon
(900X1296)

Purgatory 2
(1791X1214)

Moon
(1338X2000)

Alice In Wonderland
(1411X696)

Castle Boot
(2000X1612)

[ Sergey Tyukanov official galllery ]

Puppetland Series

Irigylem a ráérős grafikusokat. Komolyan.
Ráérnek bizony, ezt az alábbi példák is alátámasztják.

Dr. House, Ollókezű Edward, Gollam, a Született Feleségek és sok más médiaszereplő alakul át a Photoshop segítségével marionettbábuvá a worth1000.com 9 galériájában.

Őszintén? Katie Holmes a kedvencem.

[ more @ Worth1000 ]

11 - The beautiful game

Nem tudom mondtam-e már, de sok éve csocsófanatikus vagyok. Az utóbbi időben (időhiány miatt) ritkán van alkalmam hódolni a szenvedélynek, de alapvetően imádok játszani. Órákon keresztül képes vagyok zoomolni a pályára, ami azért is furcsa, mert az élő verzióval a világból ki lehet kergetni.

A legkülönfélébb asztaltipusokkal találkoztam már, a hiperprofi versenyasztaloktól kezdve a lehasznált, kidőlt-bedőlt-hullámzó darabokig, valamelyik sarki kocsma hátsó termében. A hangsúly (általában) a funkcionalitáson, nem pedig a látványon van. Egy adott adrenalinszint fölött az ember már nem figyeli a színeket és a formákat, csak és kizárólag az apró labda és a játékosok pozíciója a lényeg. No meg az ösztönök. Főleg az ösztönök.

A GRO & TIM dizájnercsapata ezt nem teljesen így gondolta. Április 16-án mutatják be egy milánói designversenyen (Milan Design Week) ezt a gyönyörűséget. A látványt helyezték főszerepbe, természetesen nem hagyva figyelmen kívül a játékélményt sem. Króm-acél-ezüst design, tükörsima felületek, finom fény és hangeffektek, letisztult formatervezés. Tökéletes súlyozás, precíz kidolgozás, minőségi anyaghasználat. Így játszani már nem csupán időtöltés, hanem tényleges élmény és kikapcsolódás. Még azok számára is tökéletes móka lehet, akik amúgy nem kedvelik az ilyesféle játékokat.

[ klikk a nagy képekhez ]

Így néz ki (és így szól) használat közben:


[ Eleven the Game :: official site ]
[ GRO design ]
[ TIM modelmakers ]

Urban trip #5

Budapest, Bakáts tér

Daily pleasure

[ via (& more pics): mdolla ]

Audrey Kawasaki's art

Szerelmes vagyok. Újfent.

Nehezen válogattam ki ezeket a kiragadott példákat Audrey munkái közül, majdnem kivétel nélkül gyönyörű darabok. Melankólia és forró, párás erotika lengi körül a képeit, melyeknek főszereplői nagyrészt gyönyörű fiatal lányok (no igen, a hölgy bevallottan mangafanatikus).

Paradox hangulatok, visszafogott érzékiség, elérhetetlenség, ellentmondások és megfogható pillanatok kavarognak a festett fa felületeken, elbűvölő tekintetükkel rabolva el varázslatos perceket az életünkből.

Sokat gondolkodtam azon, hogy egy-egy festő/grafikus ill. hasonló alkotó miért ugyanazt a karaktert mutatja meg újra és újra. Visszatérő álomkép? Fixa idea? Rejtélyes kapocs egy nem létező (?) múzsa és a művész között? Ki tudja. Mindenesetre Audrey egy (számomra) hihetetlenül tökéletes alanyt választott.

Értelmetlenek a szavak, kattingassatok inkább a képekre, hogy nagyban is lássátok ezeket a csodákat:

[ official sitel ]
[ i-seldom-do official livejournal ]

IdeaFixa art e-magazine

A mai menü egy nagyon tömény darab. Végy egy design-photo-visual magazint; ültesd át webes verzióba; dolgozd ki flashben egy könnyen kezelhető, de nagyon látványos formába; szórd meg bőven jó ízléssel; tuszkolj bele két marék kreativitást és életstílust.


Bontsd szép nagy témakörökre:
Sex - Metropolis - Rock ad Roll
Sci-Fi - Woman - Surrealism
Colors - Self Portrait - Food
Fear and Loathing

Így lesz 10 számod.
Finoman keverd össze és hagyd állni.


Miután kihűlt egy picit, melegen ajánlom.

A különböző érdekes művészek, fotósok, festők, grafikusok és hasonszőrű kreatívok munkáit bemutató magazin kihasználva a webes környezet adta lehetőségeket, újfajta újságolvasási módot kínál, angol és portugál nyelven. Főszerepben a visual art. Már maga a kezelőfelület is megér egy külön misét, a tartalommal együtt viszont végképp hibátlan. Interaktív tartalomjegyzék, meghökkentő témák és alkotások, informatív oldalak és lenyűgöző minőség, mind tartalomban, mind látványban. Alicia Ayala és Janara Lopes (a két szerkesztő) erősen karakteres ízléssel bír, a cikkek között nagyon lehet érezni a háttérben futó közös szálat.

Pár ízelítő a cikkekből:

[ IdeaFixa official site ]

Rob Sheridan's SketchBlog #2

Emlékeztek még Rob Sheridan képeire? Anno posztoltam a sketchblogját [link] és azóta is követem a munkásságát [link1 - link2]. A legutóbbi bejegyzése viszont még engem is (ill. főleg engem) meglepett. Az egy dolog, hogy Rob valami iszonyatosan komoly dolgokat csinál, az meg egy másik, hogy nagyon ritkán frissíti a blogot, node az, hogy mit csinált eddig! Na az az érdekes. Ugyanis az utolsó posztban [itt] megjegyzi, hogy az ideje nagy részét eddig a NIN - Ghosts (vélhetően) designmunkája kötötte le.

Na ezt nevezem érdekes véletlennek. A minőség megtalálja az utat a kontaktra, szerencsére a hasonlóan profi emberek vonzzák egymást.

Mellesleg összedobott egy háttérképet, hogy mi is kapjunk valamit a blogján.
Ezt itt ni:

[ Rob Sheridan's Sketchblog ]

deviantART: Senyphine

Senyphine egy 30 éves francia hölgy, aki egy nagyon sötét, de annál inkább kedves hangulatot próbál megfogni a képivel. Nem is kevés sikerrel. Node mit is várhatnánk egy olyan embertől, aki azt írja a Heelpress profiljában, hogy a kedvenc zenéi a Tool, A Perfect Circle, Ulver, NIN, Clint Mansell, Massive Attack és Muse? Ezzel a felsorolással már önmagában kivívta a tiszteletem, pedig még szó sem esett az alkotásairól. Munkásságán érződik a Tim Burton féle világ hatása, de mellette a (profiljában is említett) Lovecraft és E.A.Poe sem elhanyagolható.

Eszközei az akril és olajfesték, utómunkára pedig természetesen photoshop.
Az eredmény pedig:

Angel

Moonfairy

Demon

Sin Demon

Succubus
Köszönet a tippért Sisnek a Dreammachinerytől!

[ Senyphine @ deviantART ]