Kimo Easterwood's art

Emlékeztek Kimo Easterwood munkáira? Igen, az a californiai (fotó)művész, aki (kizárólag saját képeket felhasználva) hihetetlen montázsokat készít.

Kimo az új évezred Istenének segítségével (Google) belefutott a HG-n található ajánlásba és így megtalált engem is. Érdekelte, hogy mi ez a furcsa nyelv amin írok, mert nem igazán tudta hova tenni a (khmm) keleteurópai fennhangot. Aztán mivel nagyon megtetszett neki a blog tartalma és hangulata, küldött két exkluziv képet a HarderGeneration olvasóinak.

A képek annyira frissek, hogy még sercegnek és külön érdekesség bennünk, hogy a rajtuk található szövegek egy Jugoszláv (sic!) újságból lettek fotózva!

Köszönet a képekért Kimonak.

Soviet Pilot

Love and Crime

[ official RandomElements gallery ]

Daily pleasure

The Icy Pit to Hell
by Stuck
[ via: Pixdaus ]

Imogen Heap - Just For Now (live at Studio 11)

Az előző érzelmi sokk után most egy kis lélekzsír van terítéken, az Imogen Heap-től. Acapella előadás, egy kis elektronikus hátszéllel támogatva.
Gyönyörű. No comment.


[ official site ]
[ @ Last.fm ]
[ @ Myspace ]

Zac&Mac: Eighteen Seconds (shortfilm)

Hétköznapok. Szürke hétköznapok.
Magány, egyedüllét, olcsó szokások.
Kisurranó könycsepp keseríti meg a gyönyört.
Felcsillan a szem, aztán..

Bruno Zacharias és MacGregor rendezte, a főszereplők pedig Amy Waschke (a nő) és Jack Daniel Stanley (a férfi).




[ via: Ninja vs. Penguin ]

Creative ads - Sony Images

És igen, még a gigamultik is tudnak olyan reklámokat csinálni, ami túlmutat a mégjobbmosópor színvonalon.
(bár ugye volt már rá példa, nem is egy)

Miami habokban, az utca emberén fültől-fülig vigyor, mindenhol mosolygó gyerekek és hitetlenkedő-csodálkozó felnőttek.

Open air habparty:


[ Sony Images official site (video download)]
[ via: Kultplay ]

Nemomatic: Little Big Man 2008

Emlékszem, kiskoromban imádtam a leglehetetlenebb alapanyagokból újat alkotni, összehozni irreális tárgyakat és kihozni belőlük valami teljesen újszerűt. Ez persze csak az én gyermeki eklektikám szüleménye volt, nulla tudással megspékelve. Node vannak akik ezt profin űzik.

Recycling? Újrahasznosítás mi?

Nézzük csak az alapanyagokat:
Utcai lámparúd, porszívó, konyhai robotgépek random alkatrészei, agancsok, széklábak, asztallap, padlófényező és sokféle fémhulladék.

Nemo Gould komolyan gondolja a hulladékfelhasználást. Különleges lények születnek a kezei alatt, öreg varrógépből, kidobált porszívókból és a legkülönfélébb, mások által szemétnek titulált anyagokból. Nem kevesebb, mint 14 év munka után pedig nyugodtan mondhatja azt magáról, hogy a védejgyének számít ez a módszer. Legalábbis ilyen formában.

A 2008-as projektje egy egészen súlyos darab. Gép a gépben, gazda és kiszolgáló, oda-vissza játék. Nézzétek csak azt a fáradhatatlan, szorgos kis barátot, ott a szív alatt!


Tényleg él:


[ Nemomatic official site ]
[ via: Technabob ]

Time Machine: CERN's Large Hadron Collider (kiegészítés #2)

(image credit: Valerio Mezzanotti for The New York Times)


Ugye emlékeztek még a genfi LHC projektre? Igen, az a hipergiga építmény, amivel megtörik a teret meg az időt, hogy atomi szintű időutazást produkáljanak, miközben az egész véletlenül (neadj'Isten) létrejövő feketelyukakat is megvizsgálhatják jól. Amik persze nagyon picik lesznek, ha egyátalán lesznek.

Na most tartunk ott, hogy nem csak nekem vannak fenntartásaim a témával kapcsolatban (persze laikusként azt mondhatok amit akarok, főleg, hogy még blogger is vagyok), hanem mások is elkezdték hallatni a hangjukat. Két úriember be is perelte a CERN-t a rizikófaktor miatt. Tény ugyanis, hogy (természetesen) voltak komoly biztonsági ellenőrzések, de az, amivel az LHC foglalkozik, olyan kaliberű dolog, aminél egy minimális hiba is olyan károkat okozhat, ami visszafordíthatatlan és beláthatatlan. Ráadásul információim szerint az utolsó ilyen komoly ellenőrzés 2003-ban történt. 5 év pedig sok idő. Túl sok.

Dr. Arkani-Hamed mondta egy New York Times-nak adott interjúban:
“the Large Hadron Collider might make dragons that might eat us up.”
(az LHC talán olyan sárkányokat alkot, amik felfalhatnak minket)

[ english info @ nytimes.com]
[ via: Neatorama ]

Daily pleasure

Cloudy Day in Gotokuji
[ original upload: stu72 @ FlickR ]

IKEA train

A japánok rendszeresen, már-már legendásan hülye ötletekkel sokkolják a világot. Főleg az utóbbi pár évben(?) dől embertelen mennyiségben a különböző lehetetlen impulzus keletről.

Ezúttal ők csak a helyszínt adják egy vidításhoz, amit a svéd IKEA talált ki egy kreatív reklámhoz. Ennek keretében április 14-től május 6-ig a Kobe Portliner Monorail szerelvényein egy egészen szokatlan hangulatban utazhatnak a kedves utasok.

Ha ilyen kocsikkal kecsegtetne a BKV, talán még én is használnám a budapesti metrókat.


[ via & more pics: PinkTentacle ]

Szavazás

(elemzés is lesz majd belőle, igen)

Baz Pringle's art

Nem minden eladható termék rossz. Ugyanúgy ahogy nem minden reklám idegesítő és gyagyi. Csak jól kell válogatni. Minden tömeggyártott médiahulladékban találni gyöngyszemeket, még ha néha nehéz is. A londoni születésű, de azóta Californiáig vándorolt Baz Pringle munkái pont ilyenek. A Grafika66 designcsapat tagjaként olyan cégeknek csinál kreatívokat, mint a T-Mobile, Sony, Motorola, Nintendo, Adobe és sok egyéb más multi. Mégis, a sok meló mellett van ideje saját projektekre is, amit a blogján posztolgat. Mondtam én, hogy irigylem a ráérős grafikusokat.

London retro (mainly), cartoons, apocalyptic and post-apocalyptic fiction.

Fotózik is (bazpringle.net) de elég rosszul.
Maradjunk a grafikáknál:


[ Baz Pringle official site ]
[ Grafika66 official site ]

Knife coat hooks

Egyszerűen nagyszerű.
Zseniális.


[ buy @ TC-Studio ]

Dionysos Ft. Olivia Ruiz - Tais Toi Mon Coeur

A Dionysos nevű francia együttes (akit a wikipedia art rocknak hív) animációs klipje a La Mecanique du Coeur albumról kiválasztott Tais Toi Mon Coeur című számhoz egy végtelenül bájos, romantikus, mégis fájdalmas és szomorú történetet mutat be, Stéphane Berla rendezésében. A videó úgy néz ki, mintha stop-motion technikával készült volna, de nem, ugyanis az utolsó kockáig teljesen digitális.

Egy elveszett, reménytelen szerelem viszontagságai, happy end nélkül.

Egyértelműen Tim Burton neve ugrik be elsőre, a karakterek és a hangulat alapján senki nem mondhatná meg, hogy nem ő csinálta. Pedig tényleg nem. Ettől függetlenül gyönyörű. Mintha a Vincent (kötelező Tim Burton darab. ha nem ismernéd: check youtube) hangulata keveredne Jasper Morello (ausztrál hihetetlenség: jaspermorello.com) látványával.




[ Dionysos official site ]

Sergey Tyukanov's art

Az oroszok tudnak valamit. Erre már rég rájöttem. Node, hogy ilyet?

Az 53 éves, kaliningradi Sergey Tyukanov lenyűgöző munkái minden képzeletet felülmúlnak. Varázslatos városokat és épületeket vizionál a legkülönfélébb módon, szürreális világok elevenednek meg a kezei nyomán, néhol gyermeki, néhol pedig kifejezetten karcos hangulatban. A képeit nézve egyértelmű, hogy műtéti precízióval dolgozik, a legapróbb részletekre is odafigyelve. A webiste-ja pedig egy külön pirospontot érdemel. Kvázi online kiállításként működik, látogatókkal és zenével megspékelve (mindkettő kikapcsolható, ha valakinek nem bírná a sávszélessége, vagy egyszerűen csak zavarná). A "kiállított" képek mindegyike printminőségben érhető el, amiért külön tisztelet jár az úrnak.

Kattingassatok a hatalmas felbontású képekért. Nagyon megéri.

#91 The Moon
(900X1296)

Purgatory 2
(1791X1214)

Moon
(1338X2000)

Alice In Wonderland
(1411X696)

Castle Boot
(2000X1612)

[ Sergey Tyukanov official galllery ]

Puppetland Series

Irigylem a ráérős grafikusokat. Komolyan.
Ráérnek bizony, ezt az alábbi példák is alátámasztják.

Dr. House, Ollókezű Edward, Gollam, a Született Feleségek és sok más médiaszereplő alakul át a Photoshop segítségével marionettbábuvá a worth1000.com 9 galériájában.

Őszintén? Katie Holmes a kedvencem.

[ more @ Worth1000 ]